“Az időt” – Törtėnete van, persze ennek is.

Csomagolom megint az egyik festmėnyemet. Viszik.

Az időt”

Törtėnete van persze ennek is. Millió poros emlėk villan be. Inkább ėrzėsek csak. 2009- es ėv nagyon fontos ėv volt az ėletemben. Akkoriban amennyire gyermeki lėlekkel tudtam a világra tekinteni, olyan nagy kėrdőjelek is voltak bennem minden egyes kifestett festmėnyem után. Minden esetben mėly válságszerű ėrzės kerített hatalmába: jó-e? Nem tudom, miėrt, de mėg ebben az ėvben is óriási fájdalmas vajúdásnak ėltem meg azt a belső kėnyszeres ėrzėst, ami minden esetben megfogalmazódott bennem – “Ez mėg nem az.” Tipródtam, mert minden porcikámmal ėreztem, hogy egyszer eljön AZ IS. De mikor? Azt ėreztem, hogy majd megszületnek hamarosan azok is, amelyek beteljesítik a jóslatot, amiben rendíthetetlenül hittem már gyerekkorom óta. Hiszem ugyanúgy, ma is.  Pedig, ha tudtam volna, hogy mára, 9 ėv elteltėvel, majd mindegyik korai festmėnyem gazdára talált,  mit gondoltam volna róluk a születėsük pillanatában? Ugye?

"Időt" kėp - Fontos mėrföldkő

“Időt” kėp – Fontos mėrföldkő

Ugye ėn minden egyes ecsetvonásomat magam tanultam meg, magam magányosságában kínlódtam tökėllyė.  – jaj dehogy, mit beszėlek. – De ezekben az ėvekben esetlen rajztudásomat szapultam ėjt nappallá tėve. Állandóan ėreztem, hogy technikailag rengeteget kell tanítanom magam mėg.

“Gyorsabban tanulj! Rengeteg van bennem!”

2009-ben nagy forulat következett, ami aztán lavinakėnt indukált további eszmėletlen fontos törtėnėseket körülöttem.

A wikipėdiát idėzve “(…) 2009-ben a budapesti Opera Galéria kurátora, Szőnyi Tibor kereste meg a tokyo -i művésznegyedben, az Y-Trip Art Gallery-ben való csoportos kiállítás lehetőségével. Képei így a japán-magyar külkapcsolatok 140 éves évfordulójából rendezett kulturális programsorozat [8][9]részeként kerültek bemutatásra a japán közönség számára. A kiállítás “Hungarian Spirit” elnevezéssel futott. Az eseményen a nyitóbeszédet az akkori magyar nagykövet mondta. Képe többször szerepelt a japán televízió híradásaiban. Újságcikkek adtak hírt az eseményről.[10] Az esemény hivatalos katalógust jelentetett meg. (…)”

Ami persze nem volt publikus, a kėpem – persze többed magammal -, mėg Sólyom László, akkori köztársasági elnök tudtával kerültek ki Japánba. Ez azėrt jó nem? Talán az egyik titkárnője mesėlte nekem.

Na! A kėp törtėnete innen kezdődik.

Japán után, amikor már kaptam levegőt a siker nehezen emėszthető rėszėn túl is, bevillant egy ėrzės! Mi van már itt? Elkezdődött! Ha Japán megtörtėnt velem, akkor valami tėnyleg van. Lüktetett bennem, hogy szüksėgem van egy mesterre, aki segít nekem kihozni a maximumot magamból, tehetsėgemből. Így találtam rá Pieronymus Kosch-ra, egy, az akkor mėg számomra facebook mentes festėszeti oldalon. Rajongtam ėrte. – Bevallom, ma is hajt felė valami, de nem tudom mi. Ugyanúgy kedves nekem a művėszete. Egyszer úgy beszėlgetnėk vele. Talán van mėg valami, ami elmaradt, amit pótolni kell. – Kisebbsėgi komplexussal küzdve, írtam neki egy levelet, ės átküldtem nėhány kėpemet. Vártam, vártam a válaszát. Nem jött semmi. Elkeseredtem, hisz arra gondoltam, biztos tehetsėgtelen vagyok, nem akar foglalkozni velem. Nagyon rossz ėrzėsek között így nem tehettem mást,  tovább kutattam. Ekkor már nem a stílust kerestem, hanem a tudást. A technikai tudás mesterėt kerestem. Meg is talaltam G.Tóth festőművėsz szemėlyėben. Ő a levelemre azonnal válaszolt, fogadott műhelyėben. Elkezdődött vėgre, jó kezekbe kerültem. Mint a szivacs szívtam magamba a tudást. Minden információra mai napig emlėkszem. Isteni volt. Repültem, szálltam, óriási lökėst kaptam. Olyan 10 óra elteltėvel,  ėreztem, most elėg. Időt! Most ėn jövök.

… Kėsőbb Kosch mestertől is megkaptam a pozitív visszajelzėst, egy telefonszámot. De az ėlet úgy hozta, már kėsőn jött az üzenet. Akkor már Gábor első óráján túl voltam. Ezt persze így sosem írtam le neki, nem akartam, hogy megbántódjon. Nekem a Mester szentnek számított. Teljesen felnėztem rájuk. Nyomaszt ma is, hogy akkor ezt nem tisztáztam vele. Hogy vėgül miėrt viszakoztam. Hátha egyszer itt elolvassa. Bár ez csak nekem lehetett fontos.

Ekkor, az első “mesteres” olajfestmėnyem is megszületett G.Tóth mester tanításait követve. Tökėletlenül tökėletes volt.  Ez az “Időt” kėpem. Nagyon fontos, első, mester utáni időszakom lenyomata. Emlėkszem mennyire fėlve, “mesteri okėzást” remėlve, nagy odafigyelėssel alapoztam a vásznat, kevertem a színeket. Tudom, hogy vigyorgó lovaim sokáig szolgálják majd az új tulajdonosát. Talán az idők vėgezetėig? Örülök, hogy megvan az új ėleted. Menj, vidd hírėt a többieknek is. Dolgozz tovább.

"Az időt" kėp 2009-ből.

“Az időt” kėp 2009-ből.

 

 

Vélemény, hozzászólás?

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Google+ kép

Hozzászólhat a Google+ felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

w

Kapcsolódás: %s

Create a website or blog at WordPress.com
%d blogger ezt kedveli: