A nagykárolyi kiállításom margójára – Apám sok évtizedes kutatómunkájának gyümölcsét ízlelgetve rá kellett jönnöm megint, hogy csak úgy, akármiért nem történnek az események az emberrel. Így velem sem. Akár merre fújt is eleddig a szél, mindig kiderült valami, ami hihetetlenül fontos, de annál jobban elfeledett húrt pengetett meg bennem, a lelkemben, a művészetemben, és így a környezetemben.

Orosháza, Karcag, Hortobágy, most meg az eleddig “ismeretlen” Nagykároly. Sosem volt kézzel fogható számomra a múlt ezen része, és most itt van. Megfoghatom. Megnézhetem, és egy kicsit részese lehetek a történetének. Megint. Miért megint? Ez a vidék volt családunk bölcsője. A családunk története, az én gyökereim 1000 szállal kapcsolódnak ehhez a vidékhez. Most pedig elmegyek, ott leszek, és megmutatom a kincseimet. Érzem, hogy nagy szeretettel várnak. Én meg nagy szeretettel megyek. Kíváncsi vagyok arra, hogy mit talál a szívem ott.   Ami megint annyira izgalmas, aki lát és nem csak néz, Orosháza például Nagykároly testvérvárosa. Megint. Micsoda véletlen. Igaz? Az én mesémben mindig ilyenek történnek, egyik esemény segíti a másikat, egyik tükör mutatja a másikat.

Egyik lépés a másik után. Én meg követem.

Na és itt a családi történet: A GYÖKEREK KUSZASÁGA már szépen követhető rendszerré állt össze.

A hosszadalmas kutatómunka eredménye apám, Hatvany István munkáját dícséri.

A Párcium benne Szatmár vármegye a családom történetében is kiemelkedő fontossággal bír. A térképen sorakoznak az ismerős települések, ahol őseim éltek. Érhatvan, Piskárkos, Királydarócz, Érdengeleg, Érendréd, Géres. Érhatvan a Hatvaniak ősi fészke. A név eredete István királyunk által betelepített Besenyőkhöz köthető. Piskárkoshoz, Királydaróczhoz a Szilágyiak révén kapcsolódok.

Ősapám piskárkosi Szilágyi Sámuel debreceni professzor és református püspök is. Érendrédről, Érdengelegről a Fényes ősök, Géresről a Miskolczi őseim származnak. Miskolczi István ősapám Géresről Micskére települve megalapította a család micskei ágát. Ezek a családok a most nem említettekkel együtt, mind mind a vidék neves családjai közé tartoztak. Hatvani ükszüleim a kicsit távolabbi Zilahon éltek. Hatvani Sándor dédapám már Nagyváradon lakott, nagyapám is ott született még. Aztán Trianon után úgy gondolta áttelepülnek a határ másik oldalára, Berettyóújfaluba, ahol én is
születtem.