Szent László görögkatolikus templom – Halásztelek, 2017. december 1. Aláírtam. Amikor valaki megkapja azt a lehetőséget a Jóistentől, – a földi helytartója által -, egyébként ilyenkor is tőle, egyenesen, -tuti- hogy a házát kipingálhatja a saját két kezével és tehetségével, az nagyon erős okézást kap. Onnan fentről. Szerintem. Én legalábbis
Ma két téma is megérintett. Kezdjük az erősebbikkel. A másikat majd látom. Az elmúlt időszakban annyian kerestek meg azzal, hogy gyűjtést szerveznének a szegény rászorulók részére, hogy még talán ennyien sohasem. Valahogy rám bukkannak. Hogyan, mikor, kiknek gyűjtsenek. Mit tanácsolok, hogyan kezdjenek neki, szóval hogy is megy ez az egész.
Egyėbkėnt ėppen forrong megint valami miatt körülöttem pár szitu, azon töröm a fejemet, hogy itt az idő megint egy nagy lelki pucolásnak. Most elėggė le vagyok fáradva. Tudod, Ėn úgy nagyon megėlem a napjaimat. Egy hetet, egy napnak ėrzėkelek. Repül, gyorsul, forog körülöttem minden. Legfőkėpp az idő. Megaztán a tegnapi
Annyi minden kavarog az agyamban, hogy kénytelen vagyok kiírni a gondolataimat, mert különben egyszer csak azon veszem észre magam, hogy a sok mondanivalótól lassan, de biztosan elérem azt a bizonyos kritikus határt, amelyet átlépve már nem vagyok képes arra, hogy kontrol alatt tartsam azt, ami megszületik időközben bennem. Szóval csak
art-portfolio 